|
Görög Tano, a rettegett és egyben régóta körözött maffiavezér, aki felett eljárt az ido, méltósággal szeretne távozni, persze nem az élok sorából, ezért magához hívatja Salvo Montalbano felügyelot, hogy megtervezzék elfogásának koreográfiáját. Az üzlet nyélbe üttetik, az esemény bekövetkezik, Salvo fürdik a dicsoségben, majd kétségbeesik, mert elo akarják léptetni.
Szerencsére sikerül elodáznia a dolgot, ám azzal is szembesülnie kell, hogy a maffia nem vette be Görög Tano elfogásának históriáját. Tudják, hogy megszervezték az egészet, és még mielott komolyabb baj kerekedhetne az ügybol, merényletet követnek el Tano ellen.
Aki halála óráján is borsot tör a többiek orra alá, mégpedig azzal, hogy énekel Montalbano felügyelonek egy fegyverraktárról. A felügyelo teszi a dolgát, ám rendkívüli érzékeinek következtében nem csupán a hegy oldalában fekvo fegyverraktárt, hanem a barlang mögött rejtozo üreget, és a benne fekvo mumifikálódott holttesteket is megtalálja.
Az egészben azonban az a legfurcsább, hogy a meztelen, egymással összeölelkezo fiatal pár szertartásosan elrendezett holtteste mellett egy agyagedény (benne pénzérmék) és egy agyagkorsó (valószínuleg víz volt benne) állt, örök álmukat pedig egy életnagyságú agyagkutya orizte.
Vajon mi okozta a fiatal pár halálát? És miért a szertartásos elrendezés? És egyáltalán, van-e köze a barlangban talált fegyvereknek Ingrassia szupermarketjének kirablásához? Montalbano felügyelo, mint egy jó vadászkutya szagot fog, és addig nem nyugszik, amíg válaszokat nem kap a kérdésekre. Mégpedig az összesre.
A sablonos krimiktol megcsömörlött olvasóknak egészen biztosan újszeru, és tetszetos élményt fog nyújtani az Andrea Camilleri által kitalált városkában tevékenykedo felügyelo. A kiváló logikával és lélektani érzékkel megírt történet olyan végletes szenvedélyeket villant fel, amik csak egy olyan temperamentumos népre jellemzoek, mint a szicíliai.
Ebben a regényben (aminek alapötlete a szerzo elmondása szerint Taufik al-Hakim A barlangbéliek címu muvének elemzése során született) is megjelenik, bár sokkal kisebb mértékben, mint A prestoni serfozoben az élobeszédet a szicíliai dialektussal ötvözo nyelv, amely olyannyira olasszá teszi Camilleri regényét, amelybol sugárzik a szüloföld iránti szeretet, és megvan benne minden, ami egy sikeres történethez szükséges.
|
